ALAPFOGALMAK

A szín egy nemzetközi nyelv, melyet mindenki ért, és amikor közölni akarsz valamit a designnal, a legegyszerűbb módja ezt színekkel kifejezni. Ahhoz, hogy ezt képes legyél megtenni, meg kell értened hogyan viselkednek a színek, hogyan változtatják karakterüket, és milyen hatással vannak a hangulatra.

Sorozatunk első részében megismerkedünk néhány színtani alapfogalommal.

Bizonyos színösszeállításokat harmonikusnak, másokat össze nem illőnek érzünk. A kontrasztjelenségekkel már Goethe (1810) és Hoelzel (1910) is foglalkozott. Végül Hoelzel tanítványa, Johannes Itten (svájci festő és művészetpedagógus, 1888–1967, a Bauhaus tanára volt) rendszerezte és foglalta össze őket híres művében: az első ízben 1861-ben, német nyelven megjelent A színek művészete című könyvében.

A színkontrasztokat és színharmóniákat a 12 osztatú színkörön keresztül érthetjük meg a legkönnyebben.

szinkor

A színeket 3 fő kategóriára bonthatjuk.

  1. Elsődleges színek: a piros, kék és sárga. Ezek azok a színek, melyek nem keverhetők ki más színekből.

elsodleges

  1. Másodlagos színek: a narancs, lila, zöld, melyek az elsődleges színek keveréséből állíthatók elő.

masodlagos

  1. Harmadlagos színek: 6 árnyalat, melyet az elsődleges és másodlagos színek keverésével lehet készíteni.

harmadlagos

Amikor környezetünket, lakásunkat szeretnénk egy kissé átformálni, nem szükségszerű annak újra bútorozása, elég csak átfesteni, ezzel életet és új lendületet adni, felfrissíteni az életterünket. Nem mindegy azonban az sem, hogy milyen színekkel díszítjük otthonunkat. Mielőtt kiválasztanánk, hogy milyen színekkel vesszük körbe magunkat, nem árt elgondolkodni, milyen célra szeretnénk használni az adott térközt.
A színek világa olyan gazdag és olyan összetett lélektani hatással bírnak, hogy környezetünkben, mint hangulatkeltő eszközt önmagukban is felhasználhatjuk otthonunk teljes átformálására is. Gondoljunk csak bele, amikor belépünk egy lakásba, az elénk táruló látvány, a megannyi színhatásával azonnal meghatározza a térhez való viszonyunkat, hangulatunkat és szimpátiánkat. A barátságos otthon, harmonikus, meleg hangulatát, csakis a minket körülvevő tér, a berendezési tárgyak, és a kiegészítő dekorációs elemek együttes színhatásának figyelembevételével tudjuk megtervezni vagy átformálni.

KONTRASZTOK

Amikor a színeknek különbözősége lesz a színhatás alapja. Az összkép annál feszültebb, minél nagyobb az egyes színek hatása  közötti különbség. Ezt a hatáskülönbséget nevezzük kontrasztnak.

  1. Magában való színkontraszt (színezet)

A színezetkontraszt a legegyszerűbb kontrasztforma. Előállításához a színeket tisztán, a legteljesebb világítóerejükben használjuk fel. Amint a legerőteljesebb fény–árnyék kontrasztot a fekete–fehér fejezi ki, úgy jön létre a sárgából, vörösből és kékből a legnagyobb kifejező erejű magában való színkontraszt. Előállításához legalább három, egymástól határozottan elütő színre van szükség. Hatásuk mindig tarka, harsogó, erőteljes és határozott. A magában való színkontraszt hatásának ereje egyre csökken, amint a választott színek távolodnak a három első rendbeli színektől.

magabanvalo

  1. Fény-árnyék kontraszt (tónus)

Fekete és fehér színek keverése a tiszta színekbe. Fény és árnyék, világosság és sötétség, az egész természet poláris kontrasztjai, mély alapvető jelentőséggel bírnak. A fény és árnyék kifejezésének legerőteljesebb eszköze a fehér és fekete szín. A fekete és fehér minden tekintetben ellentétes hatásúak, e kettő között terül el a szürke tónusok és a színek sokasága. 

fenyarnyek

  1. Hideg-meleg kontraszt (hőfok)

Kísérletekkel kimutatták, hogy két olyan munkaterem között, melyek egyike kékeszölddel, a másik vöröses naranccsal volt kifestve, az ott dolgozók három-négy fok hőmérséklet különbséget éreztek. A kísérlet (több más kísérlettel együtt) arra vall, hogy a belső terek színes kiképzése szempontjából a hideg-meleg kontrasztnak nagy a jelentősége.

A színkör színeiben a sárga, a sárgásnarancs, a narancs, a vöröses narancs, a vörös és a vöröses ibolyaszíneket általában meleg színeknek nevezzük, a sárgászöld, a zöld, a kékeszöld, a kék, a kékes ibolya, és az ibolyaszíneket pedig hideg színeknek. Ez a megkülönböztetés azonban csalóka. A kékeszöld mindig hideg, a vöröses narancs mindig meleg. A közöttük elhelyezkedő színek hol hidegek, hol melegek, attól függően, hogy hidegebb vagy melegebb színekkel állnak-e kontraszthatásban.

hidegmeleg

  1. Komplementer kontraszt

A színkörön szemben elhelyezkedő színek a komplementer színek.

Ha két festék keverékéből semleges szürkésfekete jön létre, a két színt komplementer színnek nevezzük. Furcsa kettős két komplementer szín, ellentétesek, de kölcsönösen megkövetelik a másik létét, egymás mellett a legnagyobb világító erőre kapnak, keverékükben pedig szürkévé semmisítik egymást, akár a tűz és víz. Mindig csak egyetlen szín lehet egy bizonyos szín komplementere. A színkörben a komplementer színek egymással szemben állnak. 
Ezek a komplementer színpárok a következők: sárga-ibolya, sárgásnarancs-kékesibolya, narancs-kék, vörösesnarancs-kékeszöld, vörös-zöld, vörösesibolya-sárgászöld.

komplementer

  1. Szimultán kontraszt

Szimultán kontrasztnak azt a jelenséget nevezzük, mikor szemünk valamely szín meglátásával egyidejűleg, tehát szimultán módon, megköveteli a komplementer színt, és öntevékenyen létrehozza azt, ha nincs jelen. A szimultán módon létrehozott komplementer szín színérzetként a szemünkben keletkezik, valójában nincs jelen.

szimultan

  1. Minőségi kontraszt (telítettség)

A szín minőségének fogalma a színek tisztasági, vagy telítettségi fokát jelenti. Minőségi kontrasztnak a telített, ragyogó színek, és a tompa, tört színek közötti ellentétet nevezzük. Négy különböző módon lehet a színeket tompítani, vagy megtörni.
Meg lehet törni egy színt feketével, fehérrel, ha fehéret és feketét keverünk hozzá, vagy ha a komplementer színeket keverjük hozzájuk.

minosegi

  1. Mennyiségi kontraszt (világítóerő és méretviszonyok)

A mennyiségi kontraszt két vagy több színfolt méretviszonyaira vonatkozik, a sok-kevés, nagy-kicsi ellentéte. Egy szín hatóerejét két tényező határozza meg. Az egyik a világító erő, a másik a színfolt nagysága. Az egyes színek fényértéke, hatásuk intenzitása különbözik egymástól. Ezeket a fényértékeket Goethe állította egymással a legegyszerűbb s számunkra a leghasználhatóbb számszerű összefüggésbe.
Goethe fényértékei a következők: sárga : narancs : vörös : ibolya : kék : zöld = 9 : 8 : 6 : 3 : 4 : 6

mennyisegi

SZÍNHARMÓNIÁK:

Egyes színegyüttesek kellemesen hatnak ránk, míg mások iránt közömbösek vagyunk, de vannak olyanok is, melyeknek zavaró, izgató, nyugtalanító hatása van. Azok a színek hatnak kellemesen ránk, amelyek között törvényszerű összefüggés, vagyis valamiféle rend van.

Színharmónia két, vagy több szín közös hatása. 
„A laikusok többnyire azokat a színösszeállításokat nevezik harmonikusnak, amelyekben hasonló karakterű színek szerepelnek, vagy különböző színek azonos tónus értékei. Az efféle ítéletek csupán személyes vélemények, és objektív értékük nincs.” (Johannes Itten)

A színharmóniát, illetve a harmonikus színkompozíciót alkotó színeket Itten úgy határozta meg, hogy azok a színek, amelyek a 12 osztagú színkörben egyenlő oldalú vagy egyenlő szárú háromszöggel, négyzettel vagy téglalappal jelölhető vonatkozásban állnak egymással – harmonikusak.
Két vagy több szín akkor harmonikus, ha keverékükből semleges szürke jön létre. A másképpen csoportosított színek, amelyeknek keverékéből nem semleges szürke jön létre, minden esetben diszharmonikusak.

harmoniak

Ugyanakkor a harmónia és diszharmónia kérdésében az emberek véleménye eltérhet egymástól.

Vannak, akik azokat a színösszeállításokat nevezik harmonikusnak, amelyekben hasonló karakterű színek, vagy azonos tónusértékű különböző színek szerepelnek. Ezek a színek erős kontrasztok nélkül állnak egymás mellett. A színharmónia szempontjából tehát nem csak a színek egymáshoz való viszonyának van jelentősége, hanem tömegeik arányának, tisztaságuk, világosságuk mértékének is.

foyt. köv.